Yoga with Eszter

Új szerepek, végtelen éjjelek, legnagyobb boldogság, hasító fájdalom, régi test elvesztése, új kapcsolatok kiépülése. Ráébredések, lemondások. A szerelem, házasságom új dimenziója, barátságok mélyülése, eltűnése. Gyakorlásom átalakulása, folyamatos időhiány, mégis minden pillanat megélése, értékelése. Tanítás újra-katarzis. Tanítani, tartani, emelni vágyás, nőkkel, nőkhöz, nőkért. Roziért. Magamért. Hogy egy nő se legyen egyedül ebben. Tervezés, kávézás, nevetés, Csibó séták, kakaós csigák. A szoptatás művészete, tanulása, szeretete. Táplálás, tanulás, virrasztás. Telefon fényénél hajnali ábrándozás. Nevetés magunkon. Veszekedés, békülés, legnagyobb hullámvasút. Napjaink. Szeretem. ♥️

Ez a tél a határaim kereséséről, meghúzásáról és a búcsúról szól eddig. Arról, hogy kiállok mindazért, amiben hiszek, amit a zsigereimben érzek és megbízom a testemben, a megérzéseimben, a belső hangomban. Nem hagyom, hogy eltiporjanak, félelemben tartsanak, megkérdőjelezzék a döntéseimet. Hiszem, hogy pontosan érzem mi épít és mi rombol. Vannak, akiktől és amitől búcsút vettem: gyakorlók, akik úgy érezték, hogy már nem tudnak velem kapcsolódni, barátok, akik fokozatosan kikoptak, elhalkultak. Búcsú a testemtől, régi minták elgyászolása. Nem hibáztatok senkit; újjászületésben vagyok. Let***em a szorongásokat, nem szeretnék senkinek megfelelni. Minden, amivel irányítani, ijesztgetni próbáltak hamisnak bizonyolt: a babánk nem kapott húst, mégis szép nagyra nőtt, szénhidrátot eszem szénhidráttal, mégis tökéletes a cukrom, tudok gyakorolni, nem fáj a derakam, 8-9 órákat alszom. 37 éves múltam és most vagyok életem legjobb formájában. A várandósság 8. hónapjáig edzettem súlyokkal. Fejen állok. A hátamon alszom. A testem tudja a dolgát. Ezzel egyidőben csoda közösség épült a shalában. Minden letisztult, elköteleződtetek, mindenki t***e, teszi a dolgát. Nélkülem is viszitek a gyakorlásokat, életben tartjátok a teret. ✨ Mi ez, ha nem áldás? Nagy kíváncsisággal, hittel és szeret***el tekintek a jövő felé. Elfogadom, idomulok, formálódom minden lehetséges módon. Köszönöm, ha követsz, drukkolsz, támogatsz! Nem tűnök el. Maradok kendőzetlenül, őszinten, csillámpónik nélkül veletek. Gyakoroljunk, kapcsolódjunk, lélegezzünk továbbra is együtt, egymást tartva és segítve! ♥️

UTOLSÓ KÉT HELY KIADÓ ♥️
Új programokkal, meglepi vendéggel, gyönyörű helyszínen várunk titeket. A tradicionális gyakorlás persze változatlan! ☺️

‘I stand on the sacrificies of a million women before me thinking what can I do to make this mountain taller so the women after me can see farther’ Rupi Kaur, Legacy

Novemberben újra táborozunk, gyakorlunk, tiszta, vegán ételeket kóstolunk, kirándulunk, beszélgetünk♥️ Várunk szeretet***el ezúttal új helyszínen, teljesen új tematikával és témákkal. Egy darabig ez lesz az utolsó táborom veletek, ezért különösen nagy izgalommal várom. 🥹 Szeretnénk egy olyan biztonságos, nyitott teret teremteni nektek, ahol mindenki önmaga lehet néhány napra, mindenféle elvárás, kötelezettség, szégyen nélkül. Tradicionális hatha jóga gyakorlással, tápláló, tiszta ételekkel és egy új workshop sorozattal készülünk. A jóga etikáját, a nijamákat helyezzük a középpontba, amik a gyakorlásunk magját képezik. Alkalmazásuk segít megszabadulni a téves képzetektől, valódi önismeretet ad és segíti az elme csendességét, mely szükséges a gyakorláshoz. Várunk téged is szeret***el, bárhol is jársz a jóga útján!

Mennyi szépség rejlik az egyszerűbb pillanatokban, egy összeröhögésben, amikor nem akarunk jópofizni, lenyűgözni. Az őszinte, kendőzetlen kapcsolódásokban, a természet adta ételekben, abban amikor igenis minden nap ráállok a matracra, de elvárások nélkül. Milyen jó a kicsit kihűlt kotyogós kávé, Franciaország helyett Csabdi mert a kutya mégsem tud autózni, az enyhén odaégett tofu illata, hogy lehetek a hormonoktól hülye és pattanásos, hogy egy hétig ugyanabban a melegítőben fagyoskodunk együtt az Alpokban… Egy fél életbe telt, hogy megtapasztaljam: a dráma, a hullámvasút, a nagy zuhanások és a kiszámíthatatlanság nem részei egy egészséges kapcsolatnak. Nem kell minden gyakorlásba belehalnom, nem kell nyolcvanszor megpróbálni, nem kell senkinek bizonyítanom, hogy engem igenis lehet szeretni! Csibész nem akkor hagyja abba az ugatást, ha üvöltözünk vele és ami nem megy, azt nem kell mindenáron eröltetni. Hagyom, engedem, átlélegzem, bevállalom, átmozgatom, megélem. Aztán jó sokszor el is rontom. Tök jó ez így. Pont, mint a jóga gyakorlásban. Köszi ashtanga a lézerfókuszt, a tükröt, hogy a megmutatsz magamnak minden reggel. Köszi élet; nézzük mi jön még.♥️

A tanár-diák viszonyról és az ászanákon túli tanításról szeretnék ma írni. Az oktató és a gyakorló kapcsolata az egyik legszebb, ám mégis legnehezebb kapcsolódás. Ha velem gyakorolsz, barátok nem lehetünk, de szavak nélkül is érezzük majd egymást. Nem fogunk nagyokat beszélgetni, de tudni fogom mikor vagy fáradt, mikor nincs igényed az érintésre. Igyekezni fogok, hogy amikor a shalában vagyunk, minden sejtemmel rád hangolódjak. Fáradtan, szomorúan, türelmetlenül is, úgy, hogy te ebből a legkevesebbet érzékeld. Minden nap matracra állok, élem a jóga nyolc ágát, olvasok, hajnalban kelek, mantrákat tanulok, tanulmányozom a szútrákat és átutazom a világot, hogy a legjobbaktól tanulhassak. Neked cserébe az a feladatod, hogy kommunikálj velem. Ne tűnj el szó nélkül hónapokra, ne felejts el fizetni és ne magyarázkodj, ha nem jössz. Nem kell lenyűgöznöd semmivel; én csak azt kérem, hogy gyakorolj. Olyan állapotban, ahogy épp vagy. Ha nyitott vagy a pózokon túli világra, akkor minden igyekezetemmel segíteni foglak, hogy hiteles forrasokból tájékozódj, megértsd az elsőre talán rémisztőnek ható szövegeket és minden jógával kapcsolatos kérdésedre legjobb tudásom szerint válaszolok, akár a szabadidőmben is. Ebben a viszonyrendszerben mindkettőnknek vannak kötelességei, feladatai, és én igenis csalódott leszek, ha nem tartod be a szavad, vagy eltűnsz. Ezért is döntöttem úgy, hogy ősztől csak elköteleződni vágyó gyakorlókkal szeretnék együtt dolgozni. Minden nap várlak csoportos gyakorlásra szeptembertől, a magánórákat pedig csak azok vehetik majd igénybe, akik rendszeresen jönnek és valóban tanulni szeretnének. Csak havi és 10 alkalmas (10 hétig érvényes) bérletek lesznek, a napi belépők árát pedig emelni fogom és csak az új gyakorlóknak és a külföldön élőknek lesznek elérhetőek. A shala is megújul majd egy picit; a könyveket (természetesen ingyen) ki lehet majd kölcsönözni és még nagyobb figyelmet fordítunk majd a fenntarthatóságra. Célom, hogy a közösségünk még tovább növekedjen, tudjunk egymástól tanulni, motiváljuk egymást és valódi jógát gyakoroljunk szeret***el, megértéssel egymás irányába. Remélem találkozunk a matracon!♥️

Köszi Madrid♥️ Két éve az első ideutam előtt kezdődött minden. Az ashtanga gyakorlás, az igazán mély önismereti munka, a határaim keresgélése, majd szigorú kijelölése. Vagyis azt hittem akkor, hogy mindenre rájöttem, értem magam és felismerem azokat a beidegződéseket, amelyek tudat alatt az életemet formálják, alakítják. Azóta sok csodálatos, megmagyarázhatatlan áldás ért, például megismertem férjem, aki a legnagyobb támogatóm és rajongóm is egyben. Az idei madridi út pedig mintha egy tökéletes folytatása lett volna az elsőnek, csak még mélyebbre vitt, még igazabb lett. A kilenc intenzív gyakorlás, ebből öt , négy pedig támogatásával nem csak feltöltött és inspirált, de elhit***e velem, hogy pont elég vagyok. Elég a gyakorlásom. Nem vagyok sok és nem vagyok kevés. Nem kell 100% minden nap. Sőt. Lucas bíztatása és belém vetett hite segített újra előkaparni az önbizalmam, José érzékenysége és szeretete pedig megmutatta, hogy erőszakkal és akarással nem fogok tudni befele haladni. Ma reggel -miután másfél év után végre újra sikerült a rettegett póz- az utolsó tanács, amit kaptam ez volt: “teljesen mindegy, hogy sikerül-e feljönnöd-e dropbackből, vagy sem. Ne engedd, hogy bárki mást sugalljon; nem KELL teljesítened! Lazulj bele, engedd, hogy a félelem/fájdalom átélése hozzon fel. Aztán engedd az érzést tovább. Ráérsz.” Nem hangzik soknak a kilenc gyakorlás, főleg két tanárral. De amikor két ennyire hasonló, mélyen önismeretben lévő segítővel hoz össze az élet, akkor néhány nap alatt átalakul minden. A következő időszakban biztosan ebből az élményből táplálkozom majd, hittel magamban, abban, hogy a felállított határaim és az intuícióm helyesek és, hogy nem csupán az a kulcs egy pózhoz, hogy mindennap csinálom. Sírni, nevetni, kapcsolódni, vagy pihenni is lehet a mysore teremben és nem biztos, hogy annál mélyebb a gyakorlásom minél jobban szenvedek. Együttérzés, szeretet, türelem és könyörületesség magam felé. Ez az új szankalpám. ♥️

Miért állok rá a szőnyegemre minden reggel? Mi az a varázslat, trükk, ami lecsalogat a shalaba? Ma reggel ahogy figyeltem a légzést és egyik pózt vettem fel a másik után átjárt egy érzés. Egy szóval nem tudnám leírni; de valójában kifejteni is nehéz. Húsz ember egy térben lélegzik hangosan, érez, izzad, beletesz mindent, vagy csak éppen eleget. Összenézünk, mosolygunk, helyet csinálunk a másiknak, hazafele menet elköszönünk, hálát adunk. Minden alkalommal, amikor kilépek gyakorlás után a napfényre könnyűnek és tisztának érzem magam, áramlik a levegő, üres az elme. Lehetett bármennyire nehéz a gyakorlás, mindegy mennyire voltam merev, vagy hajlékony ez az érzés állandó. Az érzés, hogy jelen vagyok, érzem a fizikai test minden apró szegletét, bejártam, átlélegeztem, teret csináltam benne. Közben meg mintha nem is én lennék ez a test; inkább csak eszközeim a hús, a bőr és a csontok. A lényeg teljesen más. Ezek a különleges, mysore gyakorlást követő rövidke percek mutatják meg, hogy nem a test vagyok, nem a gondolataim és nem az érzéseim. Néha elfelejtem mindezt, elvesztem magam az anyagi világban, az ötvenedik rúzs vásárlásában, vagy egy finom vacsora élvezetében. Nincs ezzel semmi baj, élvezem az életet, a gyakorlásom pedig vissza-vissza terelget a rétegek mögé, ahol van, hogy felsejlik az elme magasabb minősége; a tiszta tudat, amit gyakran beszorítunk az “én” korlátai közé. Nincs trükk, nincs varázslat. Aki egyszer átéli ezt, az soha többet nem engedi túl messzire a gyakorlását, vagy legalábbis mindig visszatalál hozzá. Gyakorolj minden nap valódi jógát! 💫

Nőiség, erős nők, szerepek, szégyen, anyaság, szexualitás, életszakaszaink, menstruáció, sebek, fizikai fájdalmak- néhány téma azok közül, amiket ti küldtetek nekem, amikről ti szeretnétek beszélgetni. Millió érzelem, kétség, izgalom van bennem. Nekem a leggyógyítóbb nőkkel lenni, akkor is, ha ezt több, mint 30 évig tagadtam. Aztán beengedtem a félelmeim, kapcsolódtam, nyitottam, női terapeutám lett, nők érkeztek az óráimra; olyan nők, akik küzdöttek, gyógyultak, akikkel nevettünk, barátságok és bizalom született. Minden nő összekapcsolódik - ma már ezt hiszem, érzem a zsigereimben. Ezt a kapcsolódást szeretném átélni, segíteni ezen a workshopon. Yin jógát gyakorlunk, megosztunk, eszünk-iszunk és ha lesz kedvünk sírunk, nevetünk, sztorizunk. Nőkkel, nőknek, biztonságban. Várlak gyakorolni téged is augusztus 27-én. Jelentkezni a honlapomon keresztül tudsz. ❤️‍🔥❤️‍🩹

Szeretek az elköteleződésről, a szigorról, a napi gyakorlás fontosságáról elmélkedni. Régen teljesen mást gondoltam a “komoly” gyakorlásról; folymatos megfelelésben, munkában igyekeztem minél többet matracon lenni, kötelező elemeket teljesíteni, eljátszani, hogy nem is nehéz, nem félek. Az elmúlt években viszont (főleg mióta ashtangázom) megjelent egyfajta megengedés, elengedés a matracon; rájöttem, hogy úgy is tudok nehéz dolgokat gyakorolni, ha közben alárendelem magam a folyamatnak, nem érdekel, hogy sikerül-e, remegek-e, hagyom, hogy a lélegzet stabilitása legyen az egyetlen fokmérője a gyakorlásomnak. Teljesen hidegen hagynak a különböző technikai elemek, nem csinálok extra nyitásokat, nem dolgozom a pózokon a rendszeren kívül. Nem azért, mert rossz; egyszerűen most az nem érdekel. Minden reggel ráállok a matracra és engedem, hogy ez a különleges kapcsolódás saját magammal létrejöjjön. Tehát számomra a megengedés az egyfajta irányított figyelem: hagyom, hogy kibontakozzanak az ászanák, figyelem, hogy mennyi energiám, jelenlétem van aznap és annak függvényében csinálom a pózokat egymás után. Mindig ugyanaz, de minden nap teljesen más. Egy biztonságos keret, amibe azt teszek bele, amit tudok. Ez a legszebb a vinyásza kráma sorozatokban, így az ashtanga vinyászában is. Mindíg fáj a szívem, amikor azért nem jöttök krámázni, mert nehéz. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy rávilágítsak: attól, hogy nehéz, még lehet könnyed. Ha egyenletes a légzés, a legbonyolultabb ászana is csak egy póz lesz. Ne rohanj! Lélegezz! Állj meg egy pillanatra, ha valami félelmetes, majd tiszta tudattal, mélyen lélegezve nézz rá a félelemre. Soha nem tanácsolnám, hogy ne félj. Én is félek és már nem szégyellem. Úgy érzem az is a dolgom, hogy biztosítsalak róla: mind félünk és ez az egyik legszebb az egészben. Várlak gyakorolni mindennap júniusban! ❤️