Media 8

Na, újra aktív lett az oldal…

Varázslatosan BOLDOG ÚJ ÉVET Kíván a Media 8!

A 13. és 14. havi nyugdíjak folyósítását a magyar Kormány bizonytalan ideig elhalasztja. Nem tudni, hogy februárban egyáltalán érkeznek-e az összegek.

Írta: Hetei Lilla

Elveszett Generáció(k)

Vajon hányan merünk belegondolni abba, hogy Magyarországon vannak olyan generációk, akik az utóbbi évek vesztesei? A szó legszorosabb értelmében.

Azokat sem lehet igazi nyertesnek nevezni, akik külföldre „menekültek”, hiszen Ők hátra hagyták a családjukat, gyerekkori emlékeiket és belevágtak egy lehetséges jobb, szebb jövőbe. Aztán, vagy bejött vagy nem.

Mi van azokkal, akik nem mentek, mert vagy nem volt pénzük kiutazni sem vagy minden évben hittek abban, hogy jő a jobb jövő, a szebb világ?

Az elveszett generációk azért elveszettek, mert sokuknak még csak esélyük sem volt arra, hogy valódi, élhető, minőségi karriert építsenek ki, mert teljesen lehetetlenné vált ez az elmúlt években. A szerencsefaktor kiszámíthatatlan, de kétségtelenül szükséges, azonban nem elegendő.

Elég sokan tartoznak ezekbe a generációkba: a most 20-as, 30-as, 40-es, 50-es éveikben járó emberek sokasága tartozhat ide.
Azt kell megértenünk ahhoz, hogy értsük, hogy mekkora a probléma, hogy ezeknél az embereknél nem a tanulás, nem a szorgalom, nem a kitartás hiányzik, sőt! Nekik van a legtöbb ezekből.

Azt kell ehhez értenünk, hogy nekik nem volt az élhető életminőségre lehetőségük, mert vagy túl sokat dolgoznak a nagyon kevés vagy éppen elegendő bérért vagy meg sem kapták a karrierlehetőségüket és így eleve hátrányban érzik magukat. Ők a társadalom szerves és nagyon fontos részei, mert aktív korú dolgozók, azonban, ha értéktelennek érzik magukat a társadalmukban, ahová születtek, akkor nem tudnak hasznos tagjai lenni a társadalomnak.

Sőt, ezesetben a jövő fiataljainak sem tudják átadni a nagyon fontos ÉLETKÉPET, mert megkeseredettek lesznek és így már a fiatalok is egyfajta nem tuatos keserűséggel nyitják meg az Életüket.

Nagyon sokan vannak, akik nem mernek erre a bizonytalan helyzetre gyereket vállalni. Többen vannak, akik kijelentették már korán, hogy sosem akarnak gyereket és ez nem gazdasági dolog függvénye. Én 15 évesen jelentettem ki, hogy nem akarok gyereket, mert onnantól kezdve nem Én lennék az Életem középpontjában, hanem Ő lenne az és Én szeretnék mindig az Életem középpontjában lenni, plusz azok az emberek, akiket valamilyen formában SZERETEK. Akkoriban fel sem merült az a kérdés, hogy gazdaságilag megéri-e.

Akkoriban az emberek még mosolyogni is tudtak az utcákon, a járműveken, sőt! Még beszélgettek is egymással, pedig MÁR VOLT internet és social platform is.

Most olyanok az emberek, mintha „zombik” lennének. Nem beszélgetnek egymással, nem dicsérik meg egymást, sőt! Előszeretettel kötnek bele egymásba, az ünnepeket nem tudják megélni, mert folyamatosan dolgoznak vagy két ünnep között vagy ünnep alatt is. Ez egy tragédia. Eltávolodnak egymástól és gyengül ezáltal a társadalmi kollektivitás.

Szépen lassan sorban mondtak le az emberek az Életükről: először a saját pénzből megvásárolni kívánt lakásról vagy házról majd az autóról, ezenkívül sokan a tanulásukról, sokan a gyerekvállalásról, noha vágynak rá és sokan a karrierjükről.
Ez vezethetett a „zombivá váláshoz”.

Mi a megoldás?

Felfedezni az ELVESZETT GENERÁCIÓKAT, mert ÉRTÉKESEK, nem szabad hagyni, hogy eltűnjenek. Ez pedig – tetszik vagy sem – KÖZÖS FELELŐSSÉGÜNK.

Írta: Hetei Lilla (Lilka 8 )

2023. október 23-a az a nap, amelyről megemlékezett a Kormánypárt és az ellenzék legnagyobb pártja is.

Kár lenne belemenni annak a boncolgatásába, hogy hol voltak többen vagy, melyik volt a szebb rendezvény. Ez mind nem lenne méltó az eseményhez.

A fővárosban ezen a napon tartották a Békemenetet és a Nemzeti Menetet is.

Az Andrássy úton a Nemzeti Menetben végig az 1956-os eseményekkel kapcsolatos megemlékezés volt a központban. Történelmi táblák, jelenetek emlékeztek az elhunyt hősökre.

Többek között Nagy Imre, Tóth Ilona és Mansfeld Péter táblája is ott volt a Terror Háza előtt.

Az út elején varázslatos történelmi kosztümökbe öltözött szereplők osztogattak virágokat a Népnek, aztán molinót tartottak a Terror Háza előtt.

Az eső nem esett, csak szép csendben, tisztelettudóan csepergett a rendezvény vége felé.
Mintha a Jó Isten a nap elején Napocskával várta volna az eseményeket, aztán meghatódott és elpityeredett.

Írta: Hetei Lilla (Lilka 8 )

1956. október 23-a a nap, amelyről megemlékezett a Kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt is, Budapesten.

Nem lenne méltó az eseményhez, hogy azt méregessük, hogy melyik volt a szebb.

A fővárosban ezen a napon zajlott a Békemenet és a Nemzeti Menet is.

Az Andrássy úton a Nemzeti Menetben végig különböző történelmi jelenetek elevenedtek meg.

Láthattuk a zászlókivágást, a barrikádokat, ahogyan felgyújtott autó mögött védték a Hazát a hősök.

Az úton villanypóznára felmászó versmondókat fedezhettünk fel.

A Nemzeti Menet indulása igazán emlékezetes volt, hiszen varázslatos történelmi kosztümbe öltözött szereplők adták át a fehér virágokat a menetben haladó Népnek és Ők is becsatlakoztak a menetbe, majd a fehér virágokat a Terror Háza előtt helyezte el a menet, ahol emléket állítottak többek között Nagy Imrének, Tóth Ilonának és Mansfeld Péternek is.

Mintha a Jó Isten fentről már várta volna ezt a napot.

Napsütéssel és kellemes hőmérséklettel ajándékozta meg Budapestet. Aztán a délután egy pontján szép, csendben elkezdett csepegni az eső, mintha a Jó Isten is meghatódott volna.

Írta: Hetei Lilla (Lilka 8 )