Merj nagyot álmodni

"A változás nem jön el, ha másokra vagy egy alkalmasabb időpontra várunk.
Mi magunk vagyunk azok, akikre eddig vártunk. Mi magunk vagyunk a változás, amelyet keresünk." (Barack Obama)

Légy saját jövőd kovácsa! Nem érdemes halogatni vagy várni a csodára... Az idő így úgyis eltelik...a csoda nem jön el...hiszen a , az TE magad vagy! 
Van egy álmod, célod?
Ne habozz, cselekedj magadért és a jövődért!💪😉😎

Hogyan kezd el?
Keress bátran és segítek🥰🙏

Ne a gyermeked legyen a kifogásod...a gyermeked legyen a miérted!

Veled előfordult már?

Ha igazán a szívemre teszem a kezem, eleinte nálam is előfordult, hogy kifogasként "használtam" a gyermekemet arra, miért nem tudok haladni... Aztán rájöttem, hogy csak túl fáradt voltam és nem volt erőm sok mindenre. Azóta, nem kifogásokat gyártok, hanem teszek azért ,hogy a megfelelő állapotba kerüljek...hiszen az én igazi miértem a gyermekem.

Mindenkinek kell legyen egy miértje, ami miatt nap mint nap beleteszi a munkát, hogy fejlődjön és építse az üzletét. Ha nincs egy erős miért, az ember hajlamos halogatni és eltunyulni.

Én azért küzdök nap mint nap, hogy a gyermekemnek megteremtsek mindent, amit csak el tudok képzelni...Ezzel az üzlettel, határ a csillagos ég. 

Tarts velem és megmutatom neked is, mi mindenre képes a Forever ereje🙏❤

Napi mantrám😉😎🤘

Ha kicsit elakadsz a mindennapokban, nem jön össze semmi...minél jobban akarod csinálni azt amit csinálsz, annál rosszabbul sül el...akkor tarts egy kis pihenőt mert nem csak a testednek hanem az elmédnek és a lelkednek is egyaránt szüksége van rá!! 

"Nézz vissza most egy percre, nézz az útra, nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka. Nézz vissza...aztán ismét csak előre, s indulj tovább az alkotó jövőbe."

Csajos nap...mert megérdemeljük😊😍

❤
❤️

Front van...😰😅?

Szülőként gyakran te is tapasztalod, hogy a gyermeked nyűgösebb, sírósabb, akaratosabb a megszokottnál. Bizony, a gyerekek is lehetnek érzékenyek a frontokra. Nem árt tisztában lenni mit lehet ilyenkor tenni, hogy megkönnyítsük a napokat. 

Nem csak a felnőttek, hanem a kicsik szervezetét is megterhelik a frontok, de pár dolog betartásával sokat segíthetsz gyermekednek.

Az első és legfontosabb: ne ess pánikba! Figyeld meg a kicsit, hogy valóban csak a fronthatás áll a nyűgösség, morcosság mögött és nem más betegség. Amennyiben a meteorológia is frontátvonulást jelez, az alábbi dolgokat tudod tenni, hogy jobbá tegyed gyermeked közérzetét.

☝Adj neki sok folyadékot és próbáld rávenni, hogy igyon. Ilyenkor lehetsz picit engedékenyebb és a víz mellé kínálhatsz teát vagy gyümölcslevet, amit nagyobb kedvvel fogyaszt.

☝Emellett törekedj, hogy minél kevesebb stressz érje a gyermeked.

☝Ne akadj ki rá, ha épp rosszkedvű, hisztis, semmi se jó. Légy türelmes, próbálj a kedvére tenni.

Magamból kiindúlva, én nagyon nehezen viselem a frontot...és hát természetesen a gyermekem is örökölte ezt. Remélem kinövi😅.

Kitartást mindenkinek, aki ebben a cipőben jár 🙏

Te gyermeked, hogy viseli a frontokat?

Minden egy erős döntéssel kezdődik...

Egy évvel ezelőtt még vígan, gondtalanul, kicsit kimerülten, de élveztem az itthon töltött időt a gyermekemmel.

Viszont az idő múlik...és olyan gyorsan, hogy észre sem veszi az ember... 

Egyre gyakrabban felmerült bennem az a gondolat, hogy mi lesz velem majd ha a kislányom is közösségbe kerül. Egyre feszültebb lettem ezektől a gondolatoktól és elfelejtettem élvezni az együtt töltött perceket, mert azon rágódtam, mi lesz ha vissza kell menjek dolgozni?

Vajon én is olyan kimerült, életunt, robot anyuka leszek?

De a kislányomnak nem erre van szüksége...

Rám van szüksége és nem egy robotra...

Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy az a biztos, ha van egy fix munkahelyed stb. stb. .... De ez valóban így van? Az én meglátásom szerint, a mai világban sajnos már nincs olyan, hogy biztos!

Cselekednem kellett...eldöntöttem, belevágtam...🙏

Nem tehettem/tehetem azt, hogy nézem ahogy múlnak az évek és nekem nincs jövőképem, robotolok mint a gép és ennyi...

Élni szeretnék. Élvezni minden napot, megélni minden percet gondtalanul.Semmiről nem szeretnék lemondani, mert a "takaróm" és az időm nem engedi.

Ezek nem nagy álmok, szerintem az emberek többsége erre vágyik.

Tudom hogy sokan csak legyintenek, hogy jól van majd megjön az esze, felébred a cudar valóságba, kinevetnek, meg sorolhatnám még napestig. DE én tudom, hogy a legjobb úton haladok afelé, hogy megteremtsem magamnak azt, amit akarok, és nem csak a családomnak hanem magamnak is egy olyan jövőt alkossak amire mindig is vágytam.

Én meghoztam azt a bizonyos nagy DÖNTÉST! És te?

A következő idézetből árad a bölcsesség.  Ha majd a kislányom felnő, én is hasonló bölcsességgel látnám el.👇🥰

"Vigyázz magadra, fiam! Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van. 

Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem. Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta és nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította. Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat, az oda vezető útról pedig az mesélhet neked, aki végigment rajta. 
Sikerről ne fogadj el tanácsot attól, aki sikertelen, belsőről és tartalomról pedig nem hallgathatod olyan ember útmutatásait, akinek mindössze külsőségei vannak. 
Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedig nem nevelhet tolvaj. Szorgalmat nem követelhet rajtad rest, helytállást tunya, bátorságot pedig gyáva.
Mindenki csak abból adhat, amije van."

(Náray Tamás)

Ebben az idézetben minden benne van!🙏💯❤

Ezt most olvasd el és gondold végig megéri e.....👇

Jó esetben 8 órát dolgozol, hogy négyet élj.
Öt napot dolgozol, hogy élvezz kettő napot.
8 órát dolgozol, hogy 15 perc alatt egyél.
8 órát dolgozol, hogy 5 órát aludj.
Egész évben dolgozol, csak hogy kivegyél egy-két hét szabadságot.
Egész életedben azért dolgozol, hogy öregkorban nyugdíjba vonulj.
És csak gondolkodj az utolsó lélegzeteden.
Végül rájössz, hogy az élet nem más, mint annak paródiája, ahogy a saját feledésedre gyakorolsz.
Annyira hozzászoktunk az anyagi és szociális rabszolgasághoz, hogy már nem látjuk a láncokat amelyek visszatartanak...
Az élet egy rövid utazás, amely szempillanás alatt elrepül.

Ugye, hogy elgondolkodtató?

Éld meg, gyűjts minél több emléket. De hogyan? Ha mindig robotolsz?🤔

És ha mutatok egy lehetőséget, amivel megteremthetsz magadnak egy olyan jövőt, ahol nincsenek korlátok? Ahol harmóniában van a munka a magánélettel? Érdekel?

Keress bizalommal és segìtek🙏❤

Ismerős az az érzés, amikor úgy kellsz, hogy nincs kedved semmihez...? Ilyenkor általában az ember hajlamos halogatni a dolgokat...majd holnap, majd holnap....

És mi van ha nem lesz holnap?
Mi van ha nem lesz lehetőséged holnap megtenni azt, amit ma megtehettél volna...? A "majd holnapokból" általában nem szokott lenni semmi...

Ilyenkor azt javaslom, hallgass meg egy számodra motiváló videót, olvass motiváló idézeteket és gondold át miért és kiért küzdesz!

Nekem ez sokat segít🥰 ne hagyd magad kisodródni a jó állapotból😊

A korábbi posztomban, arról írtam, hogy mennyire megterhelő egy szülőnek átélni a dackorszakot, vagyis a gyerek önállósodási folyamatát.

Van egy jó hírem, van rá megoldás...nem könnyű, de van😊

A MEGOLDÁS:

Önállósítsd a gyereket választási lehetőségekkel.

"Az a gyerek, akinek az első apró hibáit megcsodálták, akinek kezdeti technikai esetlenségeivel megértőek voltak az elején, nem nagyon követ el később szándékosan rombolást. Az, akit hibáztattak vagy azonnal leszidtak ilyenekért, az bebizonyítja majd neked, hogy tud szándékosan hibázni!"

A fontos, hogy légy reakciómentes, ezzel elérheted azt, hogy a gyerek ne csináljon szándékosan neked bosszúságot.

Tudom nem könnyű, én is ezen megyek éppen keresztül, de LÉGY TÜRELMES a te és gyermeked érdekében.🙏❤

A gyerekek két és három év közötti időszakára jellemző a dackorszak. Ilyenkor a szülő azt tapasztalja, hogy a gyerek sok mindent nem akar csinálni, vagy sokszor pontosan fordítva csinálja a dolgokat, mint ahogyan a szülő szeretné.

De mi van akkor, ha ezt más szemszögből is megnézzük...Nem dacos gyerek ő, hanem önállósodási törekvései vannak. 

A gyerek a felnőttkoráig folyamatosan növeli önállóságát. Azonban, van két jelentős szakasz az önállósodási törekvéseiben. Ezek közül az első, másfél és három éves kor közé tehető, a második önállósodási korszak kissé hosszabb, mert az maga a tinédzser kor.

Az első önállósodási korszak elég meglepő és megterhelő a szülőnek, aki az első gyerekével éli ezt át. Nem érti, hogy hirtelen mi történt az egyébként szófogadó tündéri gyerekkel, miért tesz direkt ellenére, az ő szándékaival szemben.

A gyerek nem a szülő ellen tesz, hanem önállósodással próbálkozik és próbálgatja az akaratát. Az viszont igaz, hogy ahhoz, hogy így tegyen, néha szembe kerül anya és apa akaratával.

Annak érdekében, hogy mint szülő ne hozzunk létre magunkban szembenállást a gyerekkel, nagyon fontos, hogy a gyerek oldaláról lássuk a dolgot.

Ez a nézőpont azért is fontos, mert ha a szülő ebből a szemszögből nézi a dolgokat, akkor jobban megkíméli saját idegeit és tovább lesz türelmes is. Higgadt fejjel sokkal jobb megoldásokat adhat a gyerek váratlan reakcióira.

Tehát a kulcsa, a REAKCIÓ. 

Az első önállósodási korszakban a gyerek nagyon gyakran csak reakcióra játszik.

Ha „reagálsz”, ami alatt a negatív érzelmekkel való reagálást értem, a gyerek akkor érzi magát sikeresnek abban, hogy függetlenedjen tőled. Minden olyan dolgot meg fog ismételni, amire „reagálsz”.

Amikor a gyerek ezeket eléri, akkor valahogyan így gondolkodik: „Ha ezt csinálom, akkor irányítom őt/őket.”

Mi a megoldás? Tarts velem és a következő posztomban elárulom neked🥰❤