Írás-Jel.

Irás-Jel.
2026. július 12.

„Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.“
(Ám 5,24)

„Hanem folyjon az ítélet,”
A vallásos képmutatás elítélése.

Ámós próféta idejében Izrael és Júda, az északi és a déli országrészek békében és egyre emelkedő jólétben éltek. Amint az sajnos nemegyszer beigazolódott, minél jobban ment az embereknek, annál könnyedebben feledkeztek meg Istenről. Már nem a Gondviselőnek adóztak hálával, hanem a jólét kísértései közt olyanokat engedtek meg maguknak, amik a törvényes közéletet is és a kultuszt is sértették. Főleg az északi országrészben, Izraelben volt ez gond. Ott ahol az idegen népekkel történt keveredés folytán pogány isteneket imádtak és erkölcsi életükben elzüllöttek. A gazdagabbak a szegényebbeket zsarolták, fenyegették, kihasználták. Vallási életük erkölcsi mélységei odáig fajultak, hogy szertartásos prostitucióban adóztak a pogány istennőnek.

Ilyen körülmények közt kellett Ámósnak törvényről, igazságról, istenfélelemről szólni.
Az ítéletről beszél amely sokszor le nem folytatott tárgyalások, vagy koncepciós perek, vagy pénzen szerzett igaztalan igazságok mentén korcsosodott el. Az isteni igazság szinte eltűnt a jogból.
A vallásos igazságtétel az ilyen lezüllesztett világi joghoz simult. Egymással karöltve szegtek törvényt, hirdettek ítéletet.
A nemzeti érzés provokatív hencegéssé dölyfösödött, de az egyéni érdekek mentén, ha kellett, sárba is taposhatták. Dívott az érdek, a jólét és csillogás.
Minden szál egy hatalmi elit kezében futott össze. A király került Isten helyébe s a főpap a maga érdekeit védvén, az igazság ellen lépett fel ha a helyzet úgy kívánta. Az egyház kiszolgálta a hatalmat. A hatalom pedig megvásárolta az egyházat.

Ámós nem származott prófétai vagy papi családból. Ennél fogva, egyfelől szabadon prófétált, azaz szólta Isten üzenetét, másfelől azonban prófétai hitelességét minduntalan megkérdőjelezték.
A vallás a politika kiszolgálója lett. A vallásos képmutatás, már-már divattá és a boldogulás menő formájává vált. Eltűnőben volt az alázatos istenfélelelm.

Amikor Ámós kora fenti viszonyait halljuk, eszünkbe juthat az európai kereszténység pusztulásának sok párhuzamos oka, okozója is. Az anyagi jólétben Istentől elforduló keresztény egyház hitetlensége, hiteltelenné teszi a képmutató kegyes kegyetlenségeket.

Izraelben Ámós isteni ítéletet hirdetett.
Európában egyre több gátat vetnek az igazság érvényesülésének.
Mikor szakadnak át ezek a gátak? Mikor tör magának utat a lelkiismeret?
Látjuk-e már az ítéletet?
Mert már elkezdődött!

Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026. július 5.

„Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.“
(Ám 5,24)

Ámós könyve az Ószövetség 12 kisprófétai könyvének egyike.
A kor, amelyben Ámós élt a Kr.e. 8. század, a kettészakadt ország, Északon Izrael, Bétel kultuszhellyel, Délen Júda, Jeruzsálem fővárossal, templommal. A királyok kora.

Ámós Júdában, Tékoában született és pásztor, valamint fügefa-termesztő volt.
Prófétai tevékenységét azonban Izraelben fejtette ki.

Mindkét országrész Ámós idején gazdasági jólétben és politikai biztonságban élte aranykorát. Ennek a külső csillogásnak azonban nagy volt az árnyéka is, hisz az egyre gazdagabb réteg igazságtalanságai, korrupciói révén durva és elnyomó rendszert tartott fenn. Istentiszteletei csak a látszatra adtak. Bételben a kánaáni pogány vallásokkal kevert Jahve kultuszt vallási prostitucióval, orgiákkal és aranybika imádattal keverték. Mindenben a látszat volt a fontos és nem a jog és igazság.

Gilgál település a nemzeti nagység és katonai erő emlékhelyeként a nyers erőszak kultuszát ápolta. A bételi főpap (Amáziás) a királyt politikai értelmben szolgálta és nem a kultuszra volt gondja. Összekeveredett a politikai hatalom az istentisztelet szentségével, utóbbi kárára. Egyszóval az elistenteledett nép annyira elembertelenedett, hogy Isten Ámós próféciáin keresztül, látomásokban üzent.

Ámós könyve a társadalmi igazságosság, erkölcsi tisztaság és vallási egyenesség fontosságára hívja fel a figyelmet. Az Ószövetség próféciái közt a hónap textusa a könyv kulcsverse és a prófétai irodalom egyik legszebb mondata. Mind máig érvényes összefüggéseket és figyelmeztetéseket hordoz.

A textus aktualitását mi sem támaszthatná alá jobban mint Martin Luther King Jr. amerikai polgárjogi és békeharcos éppen erre a mondatra épített „I have a dream” (Van egy álmom) híres programbeszéde.

A textus három lépésben üzen:

A vallásos képmutatás elutasítása.
Jog és igazságosság mint létszükséglet.
A vízáradat metaforája.

E három lépés lehessen tanítónk július havában.
Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026. június 28.

“ Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről,
mint akik magatok is testben vagytok. ”
(Zsid 13,3)

„…mint akik magatok is testben vagytok.”

A hónap textusa azzal a felszólítással indult, hogy: „emlékezzetek meg”.

Jelen időben, jelen időre vonatkozó figyelmeztetés. Nem mártírokról, vagy elhunyt bizonyságtevőkről kell alkalomadtán megemlékezni, hanem a börtönben gyötrődőkről, akiket fogolytársaknak nevez a levél. A fogolytársak abban az értelemben valóságos társak, hogy bármelyikük helyett, vagy velük együtt a megszólított olvasó is konkrétan akár börtönben is lehetne.

Ennél azonban többről szól az üzenet. Mégpedig arról a közösségről akik mint egy test tagjai a Krisztus közösségben, egymáshoz tartoznak. Az eredeti görög szöveg az a u t o s többes számával azt fejezi ki ami visszaható, reflexív módon ön-magát betagolja ebbe a közösségbe. A divatos s e l f (angolban az én, saját magam) mára az önértelmezésnek tudományos meghatározójában két alapvető létezőről beszél. Az egyik a lényünket (lényegünket) érinti, a másik az ego, az a személyiségünk aki a túlélő üzemmódban kialakult maszkunk, az álruhánk. Ezért beszélünk jobbik énemről és rosszabbik énemről.

A self (érdekes angol közmondásban fordul elő: „make yourself” azaz csináld magad.) titokzatosságáról Pál apostol is ír:
„Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével,” (Róm 7, 21, 23.
Ezt a feszültséget Pál a Galata levélben oldja föl:
„ Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;” (Gal 2,20)
A textust érintő bibliai útmutatás pedig a következő:
„És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.
Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” (1Kor 12 26-27)

Az énközpontú egó, álruhás, maszkot hordó „Do It Yourself” DIY (valósítsd meg magad, önmegvalósító) keresztyén. (rosszabbik én)
A krisztusközpontú self betagolódik abba a közösségbe amelyben Isten együtt érez az emberrel és ember az emberrel.
Akiben Krisztus él, az Krisztusban él. Az keresztyÉN. Szolidáris és szeretetből cselekvő.
Higyed János Mátyás

Irás-Jel
2026. június 21.

“ Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről,
mint akik magatok is testben vagytok. ”
(Zsid 13,3)

„…a gyötrődőkről,” emlékezzetek meg!

A börtönben sínylődő keresztyének állandó zaklatásnak voltak kitéve. A bizonytalanság és kilátástalanság olyan erővel hatott rájuk, hogy akinek nem volt biztos lelki kapaszkodója, hamar összeomlott és vagy megtagadta hitét, vagy reménytelenül összeomlott. Az elszigetelt fogoly ezt fokozottan élte át. Gyötrő volt számára az egyedüllét.

A Zsidókhoz írt levél arra emlékezteti olvasóit, hogy az ilyen állapotba került társaikról ne feledkezzenek el, azaz emlékezzenek meg, még inkább, emlékeztessék egymást arra, hogy kötelességük rajtuk segíteni.

Ez a segítség nem csak ruházatot és testi táplálékot jelenttett, nem is csak lelki vigasztalást, hanem biztatást a misszióra abban a helyzetben amiben voltak. Így lett a börtön a Krisztus evangéliumának missziói területe. Miközben a fogvatartottakat zaklatták és hosszantartó rossz állapotban tartották a foglyokat, a kiút és a válaszreakció pozitív lett. Nem tagadás, de még inkább bizonyságtétel a Krisztus közösségéről.
Így vált a börtön a misszió területévé.

A Újszövetség több börtönben történt csodáról és megtérésről is hírt ad.
A megemlékezés az eredeti szöveg szerinti kifejezéseben az elfelejtést az emlékezet kiesést, kimaradást is magában hordozza. „M i m n é s z k ó” ahonnan az „a m n é z i a ” kifejezés is származik, a nem jut eszébe, az elfeledkezik valamiről, a kihagy az agya állapotokat jellemzi.

A zaklatott, gyötrődő keresztyénről, ha társai el is feledkeznének, Isten nem feledkezik el soha.
„…elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged,” (Ézsaiás 49, 15-16)

Aki erre emlékszik, nem feledkezhet el társai biztatásáról!

Higyed János Mátyás

Írás-Jel.
2026, június 14.

“ Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről,
mint akik magatok is testben vagytok. ”
(Zsid 13,3)

„Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak,”

Aki a levelet írta, maga is megtapasztalta a fogság kegyetlen, nyers valóságát.
Amikor a levél keletkezett a fogság több változata létezett.

Rabszolgasorba alacsonyított kényszermunka. Ebben az állapotban az élelem és ruházat szüksége a munkáltató érdeke is volt, hogy a rabszolgák hosszabb távon munkaképesek legyenek. A hadifoglyoknak zöme ilyen sorsra jutott.

A fogvatartottak különleges állapota az idegenbe elhurcolás volt. Például: a babiloni fogság. Ilyen helyzetben nem csak a szabadságuktól fosztattak meg az elhurcoltak, hanem egy idegen közegben kellett túlélésre berendezkedniük. Ezek a deportálások a születési hely identitást meghatározók elvesztésére irányultak.

Házi fogság, amelyet Pál is megtapasztalt Rómában. Az ellenőrzésnek és zaklatásnak kiszámíthatatlan formái. Inkább a lelket, idegrendszert megpróbáló állapot.

Végül a börtönök fogsága. Az a rabság, ahol „ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel” érzés (egy híres idézet Dante Alighieri olasz költő „Isteni színjáték” című művéből. Ez a hátborzongató mondat a Pokol kapujára van felvésve, és azt jelenti, hogy a kárhozottak számára nincs többé esély a megváltásra vagy a visszatérésre.) megtapasztalása a teljes kiszolgáltatottság állapota. Az ókori börtönökben nem volt kötelező a ruha és élelem ellátás. Akiről a kintiek nem gondoskodtak, hamar elpusztult. Éhenhalt, megfagyott.

A textus, a foglyokról megemlékezésre, mint fogolytárs kívánja felhívni a figyelmet. Csak az tud igazán a megemlékezésen túl cselekedni is, aki beleérez a fogvatartott helyzetébe. Ezt együttérzésnek, görög kifejezéssel éleve: e m p á t h i á-nak hívjuk.

„Az empátia avagy beleérző képesség, amivel egy másik ember vagy élőlény lelkiállapotába tudjuk helyezni magunkat. Az empátia megnyilvánulása például, ha valaki egy másik ember bánatát hallgatva, egy másik élőlény szenvedését látva, önmagát az adott helyzetbe beleképzelve saját élményként éli meg. Az empátia az ókori görögöknél eredetileg a műalkotások megértését jelentette. A műélvező figyelme fokozatosan eltávolodik önmagától, egybeolvad a mű tárgyával.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Emp%C3%A1tia

A mű itt az ember. Isten teremtése, Isten műve. Isten, Krisztusban megemlékezett rólunk.
Higyed János Mátyás

Irás-Jel.
2026, június 7.

“ Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről,
mint akik magatok is testben vagytok. ”
(Zsid 13,3)

A Zsidókhoz írt levél írója valószínűleg Rómából küldte a levelet egy olyan gyülekezetnek akik messze éltek a birodalom fővárosától. A keresztyén gyülekezet tagjai pogányokból és zsidókból álltak. A zsidó keresztyének nehezen szakadtak el az ószövetségi hagyományoktól és ezért a pogány keresztyénekkel szüntelen vitában álltak. Ezt a feszültséget kívánja a levél írója feloldani akkor amikor a levélben az ószövetségi hagyományokat tiszteletben tartva rámutat annak Krisztusra mutató előképére. Ugyanakkor ajánlja a békesség kedvéért a Krisztus által beteljesített próféciák nyomán az új szövetségben élés és járás gyakorlatát.

A levél születésekor Rómában már felerősödött a keresztyének üldözése és ezért fontos a levél által érintett gyülekezet békessége, hogy egységben legyenek Krisztus körül.
A levél utolsó fejezete ahonnan a hónap textusa is van, kimondottan a keresztyének együttélésének már az ószövetségi gyakorlatban is előírt szabályaira való hivatkozással kívánja az egységet szolgálni. Ezek a következők:

„Az atyafiúi szeretet maradjon meg.
A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek,
Emlékezzetek meg a foglyokról,
Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy;
Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete
Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról,
A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek
Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, imádkozzatok érettünk.”

Emlékezzetek meg.
Figyelmeztetés arra, hogy a békében és viszonylag biztonságban élő gyülekezet tagjai ne feledkezzenek meg azokról, akik ezeknek híjával vannak.
A textus konkrétan a foglyokról és gyötrődőkről kíván emlékeztetést tenni.
Ennek összefüggésében fogunk mi is emlékezni és emlékeztetni ebben a hónapban.

Most emlékezzünk meg arról, hogy rólunk, a bűn rabságában gyötrődőkről Isten, egyszülött Fiában emlékezett meg, azért, hogy áldozathozatala árán minket megszabadítson. Testben jött közénk. Azóta is szüntelen könyörgésekkel van érettünk.
„Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel!” (499.sz ének)
Higyed János Mátyás

Írás-Jel.
2026, május 31.

A hónap Igéje:

“Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya
és beljebb hatol a kárpitnál, ” (Zsid 6,19)

Az egyetemes keresztény egyház szimbóluma a bárka, kereszt alakú árbóccal. Ökumenikus jelkép.
Látható az árbóc. Krisztus kereszthalálára emlékeztet. A bárka, részben látható, részben a vízben van. Ha csak ezekre a látható részekre vagyunk tekintettel, a hajózás szélcsendes ideje élvezet, viharokban azonban életveszély. Legtöbb esetben a látható, elvonja a hit mélységének lényeges elemét, megtartó erejét.

Van egy szimbólum amely a hajózásban a reményt, a megmaradást a biztonságot és a célbaérést hivatott kiábrázolni, biztosítani. Ez pediga a horgony. Ez a mélyben van. Abban a mélységben ami láthatatlan a szemlélődő számára. Ha tud róla, érti a biztonság lényegét.


De még ennyi sem elég. A hasonlat abban sántít, hogy a bárka, ami a keresztény egyházat jelképezi, a láthatatlanban a mélységet elválasztja a magasságtól. Ezért üzen a zsidókhoz írt levél az első század keresztyéneinek, hogy a hit kapaszodója nem a múlandó láthatóságban van, hanem Krisztusban, aki Istenhez a biztos kötelék, kapocs, Ha csak hagyományokba, ószövetségi rituálokba kapaszkodnak, vallásos merevséggel terhelik lelküket. Ha azonban mindenféle tanításnak szele hajtja őket, szétroncsolódnak a tévtanok szikláin.

A Krisztustól elsodródás, elpártolás a keresztény egyház kísértése és legnagyobb veszélye. Krisztus az áldozó és áldozat, a főpap, aki úgy mutatta be engesztelését, hogy a kárpit mögött a mennyei szentélybe rögzítette az Atyához megérkezés reményét. Ő “lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya”

Ezért sem a félelmet keltő ősidők lélekvesztő titokzatossága, sem a luxushajók, jachtok, szédületes csábítása nem lehet a keresztény egyház megmaradásának alternatívája.

Melyikben utazol keresztény testvérem? Ki által kötődsz Istenhez? Hol érsz partot?
Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026, május 24.

A hónap Igéje:

“Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya
és beljebb hatol a kárpitnál, ” (Zsid 6,19)

A horgony feladata, rendeltetése az, hogy olyan mélyen hatoljon a tengerfenékbe, hogy biztosan tartsa meg a hajót akkor, amikor odafenn vihar dúl és az áramlatok, a sodrás ereje, a szirtek csábítása, kísértése tombol, akkor biztos legyen a láthatatlan mélységbe kötődés, a látható körülmények közepette és ellenében is, és biztos legyen a hajó és a bennelévők megmaradása, menekvése.

Amikor a horgony olyan kemény ellenállásba ütközik; például sziklák, ahol nem tud behatolni a biztonságos kapaszkodásba és megtartásba, a hajó lelassulhat ugyan, de félő, hogy elragadhatják a vihar hullámai és vagy hajótörés, vagy elveszés lesz a végkimenetel.

Ezt a valós tapasztalatból vett példát vetíti az érthetőség kedvéért a textus Jézusra és küldetésére. Jézus rávilágít az ószövetségi próféciákban a Jeruzsálemi templom és annak szolgálata fontosságára, ugyanakkor jelzi, hogy nem elég a biztonság vallásos látszata. Ez csak kapaszkodás az ismeretlenbe, a múlt mélységeinek vallásos talajába, ahol nincs biztos és kizárólagos menedék a világ viharaiban hánykolódó Isten népe hajója közösségének.
A mélység misztikumából a magasság misztériumába kell kapaszkodni újra.

A hajó a keresztyén egyház szimbóluma. „Egy hajóban utazunk” közmondásunk itt kizárólagosság nélkül köt össze Jézussal. A horgony maga Jézus. Ő a megtartatás reménye. Nem e világba mélyed. Az én országom nem e világból való. Más világ ez. A megtartottak világa. A Jeruzsálemi templom kárpitjának széthasadása Jézus halálkor, a horgony irányát változtatta meg. Az Istenbe kapaszkodás személyes lehetősége nyílt meg az ember előtt.

„Beljebb hatolt a kárpitnál”, azt jelenti, hogy az Atyának házában, az Isten házán (templom) keresztül és túl, biztos menedék van. Már nem ütközik semmilyen akadályba, még a halál megkövesedett, sziklaszilárd tényébe sem a hajó s a bennlévők biztonsága. Feltéve, ha az egyház hajója és annak hivatalosai nem gondolják azt, hogy együtt kell inkább úszni az árral a sodródással, mert az nép és időszerűbb.

A múlandó időszerűség szirén-kísértései közt, úgymint: Woke: ébredés, ráébredés. Mára megosztó politika felhanggal az egyházi éberdés legnagyobb szakító (Jézustól elszakító) próbája. Cancel culture: az eltörlés kultúrája, az elnémítás kultúrája a kiközösítés kultúrája, amelyben minden más a modernség, lépést tartás a korral, fontosabb a Jézushoz kötődésnél. A Metoo, én is az vagyok, liberális és átpolitizált propagandája végsősoron a Coming out, emberi jogok hangoztatása kapcsán, az önazonosságnak hirdetett abnormalitások felvállalása, mind kapaszkodót kínál a vesztébe sodródó embernek és világnak.

Jézus az, aki olyan világba helyezte az ember megmenekedését amelynek biztos horgonya ő maga. Milyen irányba sodródik a keresztyén egyház?
Lelkünk bátorságát ő adja Szentlélek ereje által, hogy erről bizonyságot tegyünk. Ez a küldetés. Ez a misszió.
Ajánlás: 434. sz. ének: „Szólsz hozzám Istenem.”

Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026, május 17.

A hónap ígéje:

“Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya
és beljebb hatol a kárpitnál, ” (Zsid 6,19)

A horgony a biztonságot jelenti egy hajó számára. Amikor elvágják a hajót a horgonytól, vagy valaki veszélyes időjáráskor felhúzza azt és maga akarja a hajót biztonságban révbe irányítani, többnyire elsodródik, vagy még rosszabb, hajótörést szenvedhet és akár az életébe, vagy a hajóban utazók életébe is kerülhet.

Pont így van ez lelki értelemben is. A világ viharaiban, áramlataiban a lélekvesztőnk reménysége és biztonsága Jézus Krisztus. Ha lekapcsolódunk róla amikor helyt kellene állni, ha elszakadunk tőle és magunk vesszük kezünkbe a „sorsunk”, baj, nagy baj származhat belőle.
Márpedig ilyen áramlatokkal tele volt és van a világ.
Pál apostol efézusbeliekhez írt levelét idéztük: „… kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;” (Ef 4,14)

Sokszor viharos tenger az élet és biztonságra vágyunk. Ezt a biztonságérzetet a világ s a világ kísértő szelleme szép csomagolásban árulja, vagy erőszakosan ránktukmálja. Az első század keresztyéneit Jézustól vallási, politikai, kulturális, filozófiai és gazdasági áramlatok igyekeztek visszatartani, vagy elszakítani, tőle elsordorni.
Ilyen áramlatok voltak abban az időbení: mágia, kuruzslás, varázslás, jövendőmondás, hellenizmus, szinkretizmus, gnoszticizmus, misztériumvallások és egyebek. Legtöbbje a tökéletes titkos tudást kínálta, hol babonás félelmet keltve, hol az embert istenítve.

A mai áramlatok részben a régi kísértések újrafelfedezett, értelmezett és összerakott elemei, részben a ma embere világszellemmel kötött paktuma. Ebben a titkos szövetségben a pénz a hatalom, az erő dominál. Így ismerhetjük némelyiket ezek közül a posztmodern világ megnevezéseiben: globalizáció, liberalizmus, emberi jogok, New Age, neopogányság, sátánizmus, mindfluss, flow. A mai ember önmaga istene. Ebből következik, hogy nincs is biztonságos támpontja, horgonya. Sodródik az áramlatokkal. Legfeljebb valami „háttérhatalomról beszél”.

Az emberi lélek sátáni kisajátítása csalfa szabadságérzetet kelt. Valójában az istenitől elszakítottan, pokolig, szabadesésben van. Jézusról kell hallania a világnak. Egyre több a lelkében megfélemlett bizonytalan, pusztulásba sodródó ember. Beszéljünk nekik Jézusról!

Higyed János Mátyás

Írás-Jel
2026. május 10.
A hónap ígéje:

“Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya
és beljebb hatol a kárpitnál, ” (Zsid 6,19)

A textus első gondolata és üzenete egy valós élethelyzetet láttat, amikor a horgony hasonlatot a lélek stabilitására, rendíthetetlenségére alkalmazza. Ez a valós helyzet, a tengeren, szélben és habok közt hánykolódó, irányát vesztett, vesztébe sodródó hajó. Ebben a hasonlatban arra a veszélyre utal, amikor valakit könnyen el tudnak tántorítani meggyőződésétől, kötődésétől.

A hasonlat áthallásában arról a szellemi áramlatról, sodrásról, széljárásról és zátonyokról lehet szó, amelyről Pál apostol az efézusiaknak eképpen ír: … kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;” (Ef 4,14)

A zsidókhoz írt levél figyelmezteti olvasóit, hogy könnyen elszakadtak Krisztustól és ahelyett, hogy ők tanítanának másokat a krisztuskövetésre, újra elementáris dolgok tanulására szorulnak, mint például: a lélekvesztőt és utasát a horgony tartja meg. Jézus a megmaradás horgonya. Ebben int állhatatosságra.

A horgony, eredeti szövegben:
a n k ü r a.
A textus összefüggésében a hasonlat sántító. A horgony kapaszkodó funkciója szerint a vízfenék talajába mélyed. A textus teljes összefüggésében azonban a kárpitnál beljebb hatoló biztonságról van szó amikor Krisztusra vonatkoztatja a hasonlatot. Vagyis: a Krisztushoz ragaszkodás az Isten elé járulás biztosítéka. Aki elvágja magát tőle, akit elsodor tőle bármi áramlat, máshoz kötődik, másban bízik, lelki kárvallást szenved. A keresztyén vallás szellemi hajótöröttségének fő oka a horgonyról elfeledkezés. A világ kedvezőnek tűnő széljárása zátonyokkal kíséri a keresztyén egyhát történetét.

Legközelebb azokról a veszélyekről lesz szó, amelyek a keresztyéneket ilyen állapotba sodorták, akár zsidók, akár pogányok. Ugyanakkor a ma ránk leselkedő kísértésekkel és veszélyekkel is szembe kell nézzünk.
Higyed János Mátyás